Egy kiállítás képei elé

Máté Judit: Egy kiállítás képei elé


Mindig van egy jó mondata.

Általában nagyon személyes és nagyon találó. Akinek szól, azt biztosan megérinti.

Pedig Tisza-Kalmár György nem a szavak embere. Festő. És kézműves művész, a legélőbb nyersanyag, a fa mestere. Vannak tárgyak, amelyeket jó megérinteni, megsimogatni, mert mozdulatlanságukban is visszasimogatnak. Az a szálkás deszka, ormótlan fatörzs, amelyet Tisza-Kalmár György keze és szerszáma csiszolt selymesre, lágyan ívelőre, az ilyen visszasimogató. Az ablakon át, amelyet az általa alkotott fakeret fog közre, nemcsak az utcára, a külvilágba pillantunk. Sokkal tágabb világokra nyílik az az ablak.

Festményeit elemezzék hivatott műítészek, magam csak egyszerű képszemlélő vagyok, s mint ilyen, azt mondhatom el, milyen az én kapcsolatom egy-egy képével. Minél tovább állok némelyik előtt, annál többet érzek belőle.
Igen, szándékosan nem az értés szót használtam, mert a lélek csendjéből vagy zaklatottságából formázott alkotásokat elsősorban nem érteni kell, hanem érezni. Akkor alakul ki olyan bensőséges érzelmi kapcsolat, amely megnyitja a kép kapuját. Belépve rajta, ismeretlen dimenzióba merészkedik az ember, s csak rajta múlik, ijedten hátrahőköl-e, vagy a felfedező szívdobogásával tovább és tovább hatol. Miközben hagyja, hogy friss szellemi zuhanyként átmossa őt a színek és formák zuhataga, egyszer csak felismerheti: az esztétikai élményen túl valami mást is kapott, esetleg önmagával találkozott, saját lelke kútjába tekintett.

Ha Tisza-Kalmár Györgyről beszélek, rá gondolok, első asszociációm vele kapcsolatban a kagyló, amely pihen a tenger mélyén vagy sodródik a viharos árral, míg egyszer egy sziklamélyedésben megbújva, a belé került apró homokszem gyötrésére keserves kínok közt megszületik benne az igazgyöngy.

Tisza-Kalmár György tengere és viharai az eddigi élete, amelyben soha nem hagyta, hogy a könnyű felszín ringassa. Neki mindig a legmélyebbre kellett alászállnia, hogy a Természet Nagymestere jó tanítványaként egyszer majd virtuóz dudás váljék belőle a pokoljárások után.

Ő az újrakezdések embere, aki külföldön vagy itthon mindig az igazat akarja megtalálni, sosem elégszik meg a valódival.


Tisza-Kalmár György: Utazás című olaj festménye


Tisza-Kalmár György: Találkozás című olaj festménye


Tisza-Kalmár György: Átalakulás című olaj festménye